Mi a pszichológia konzultáció célja?

A pszichológiai tanácsadás célja a pszichológiailag alapvetően egészséges személyeknek segíteni fejlődési és szituációs problémáik megoldásában. A tanácsadó szakpszichológus segítséget tud nyújtani életvezetési problémák megelőzéséhez és megoldásához, az életszerepek optimalizálásához, az emberi tanulás, kommunikáció, viselkedésváltozás, fejlődés elősegítéséhez.

A konzultáció célja: hogy
- segítsen feltárni a személyiségben rejlő, az életvezetésből, valamint a személyiségproblémákból eredő, a beilleszkedést, hatékony működést nehezítő, akadályozó körülményeket,
- segítsen a tanácskérőnek érzelmi nehézségeinek kezelésében,
- a személyes problémák megértésében, feldolgozásában, megoldásában,
- a valós önértékelés kialakításában,
- az egyén meglévő erőforrásainak összpontosításában.

Milyen problémák, helyzetek esetén érdemes felkeresni tanácsadó szakpszichológust?

- krízisek,
- probléma- és konfliktushelyzetek,
- elakadások, döntési nehézségek,
- önismereti, önértékelési problémák,
- családi és párkapcsolati problémák esetén.

Milyen kompetenciákban, készségekben fejleszti a konzultáció a klienst?

- problémamegoldó kompetenciájának növelésében,
- személyes hatékonysági készségekben,
- döntési képességének fejlesztésében,
- konfliktusmegoldó készségeinek növelésében.
- kommunikációs készségekben.

Mindenki - akár a saját bőrén is - tapasztalhatja, hogy manapság az emberi konfliktusok területén kimagasló súllyal szerepelnek a kapcsolati zavarok. Ráadásul - és ez is az újabb kor jelensége - a bajba jutott családok nagyon magukra maradnak, hiszen ma már nem működnek azok a természetes segítő közösségek, amelyek évszázadokon keresztül támaszt nyújtottak az ilyen helyzetbe került embereknek. Az egyének elszigetelődnek, elidegenednek egymástól, nem számíthatnak a másik segítségére. Ilyen esetekben, éppen ezért fontos tudni, hogy létezik a családterápia, és igénybe lehet venni a segítségét. Ebben a terápiás formában sem a terapeuta „oldja” meg a család gondjait, de a szakember segíthet gyorsabban megérteni, átlátni a történéseket, megérteni a múltbeli hibákat és megkeresni a kapcsolat hatékonyabb működéséhez vezető utat.

A családterápiás szemlélet a problémák rendszerszintű kezelését jelenti: abból indul ki, hogy a problémák nagyobb része nem egyedi, hanem több embert, többnyire az egész családot érintő kérdés, így a változás sem csak egyéni szinten, hanem rendszerszinten zajlik, és így is kell történnie. Azaz: bárhol is, a rendszer bármelyik szintjén is történik változás, az az egész rendszerben - az egész családban - változást okoz. Reményeink szerint pozitív változást.

A családterápia - azon belül a párterápia - feladata nem az, hogy mindenáron megőrizze két ember párkapcsolatát, hanem a segítségnyújtás problémáik feltárásában, egymás jobb megértésében, megismerésében, szükség esetén egymás elengedésében, a kapcsolat megszakítása humánus, értelmes és békés útjának megtalálásában. Tudatosabban megérteni a kapcsolat érzelmi hiányosságait, és együtt keresni a megoldás lehetőségeit. Mivel a gyerekek a családban uralkodó feszültségek tünethordozói, az ő problémáik megoldásához is a szülők közötti légkör javítása, a család hatékonyabb működésének elősegítése a legfőbb segítség.

Mi a tét?

A sokat emlegetett tétel, miszerint a jó párkapcsolatért dolgozni kell, nemcsak aktivitásra ösztönző figyelmeztetés, amely – a büntető szülőhöz hasonlóan – negatív következményekkel fenyeget lustaság esetén, hanem pozitív üzenetet is hordoz: igenis létezik jól működő, tartós, boldogító párkapcsolat, amelyért lehet tenni, és amely rajtunk áll.

A folyamatos odafigyelés élővé, dinamikussá teszi a kapcsolatot, amellyel megelőzhető a párkapcsolatok legnagyobb ellensége: a kiüresedés és a közöny. Ha krízist vagy mélypontot érzékelünk, egy sokat próbált kapcsolatnál nem arra kell gondolnunk, hogy most aztán lehúzhatjuk a rolót, hanem hogy valamelyik korábbi szakasz feladatát nem vagy nem teljesen oldottuk még meg. Máshogy közelíteni, változni, megújulni mindig lehet, és kell is. Az a tudat, hogy most ugyan siralmas a helyzet, de lesz másnap, hiszen már annyi problémát megoldottunk együtt, továbblendít, motivációt és jövőképet ad. Ezáltal lesz a változás és változékonyság, azaz a dinamika cél és a cselekvés oka is egyben.
A párterápia rendkívül fontos és hasznos gyógyulási eszköz lehet, de nem mindenki tud vele jól élni. Nem mindenki látja be, hogy a párterápia sikeréhez mindkettejük változásra való képessége és elkötelezettsége szükséges, a terápia nem a másik megváltoztatásának vagy a sérelmek elpanaszolásának a terepe. Ha a pár mindkét tagja ezen az alapon indul el és megfelelően együtt tud működni a terápiás munkában, akkor az már önmagában is hatalmas lépés a kapcsolat magasabb szintre emeléséhez - esetleg egy kulturáltabb, emberibb, higgadtabb elváláshoz.
Mi a párterápia?
A párterápia olyan célzott segítségnyújtás, ahol a szakember a pszichológia és a kommunikációelmélet módszereivel mintegy moderátorként, illetve facilitátorként segít a párnak feltárni, szavakba önteni, egymás számára érthetővé és megbeszélhetővé tenni problémáikat, empatikus, megértő belátást kialakítani mindkét félben, és kölcsönösen elfogadható, hatékony megoldásokat keresni.

Mi a cél?

Hogy leszámoljunk egy klasszikus előítélettel, először érdemes megfogalmazni azt, hogy mi NEM cél: a párterápia feladata nem az, hogy mindenáron megőrizze két ember párkapcsolatát. A cél inkább: tudatosabban megérteni a kapcsolat érzelmi hiányosságait, és együtt keresni a megoldás Lehetőségeit. A terápia során a felek segítséget kaphatnak problémáik önmaguk és egymás számára is áttekinthetőbb feltárásában, egymás jobb megértésében, megismerésében, szükség esetén egymás elengedésében, a kapcsolat megszakítása humánus, értelmes és békés útjának megtalálásában. Mivel a gyerekek a családban uralkodó feszültségek tünethordozói, az ő problémáik megoldásához is a szülők közötti légkör javítása, a család hatékonyabb működésének elősegítése a legfőbb segítség. A párterápia által tehát közvetve a gyerekek, a környezet, az egész család segítséget kaphat.

Mit nem tesz a terapeuta?
- Nem tesz igazságot, nem foglal állást egyik fél mellett sem.
- Nem ítélkezik.
- Nem nyomoz. (Azaz nem vizsgálja, hogy valóban úgy történtek-e a dolgok, ahogy egyik vagy másik fél állítja.)
- Nem hoz döntést egyik fél helyett sem.

Mit tesz a terapeuta, illetve hogyan működik a terápia?
Ebben a terápiás formában sem a terapeuta „oldja” meg tehát a pár gondjait, de a szakember segíthet gyorsabban megérteni, átlátni a történéseket, megérteni a múltbeli hibákat és megkeresni a kapcsolat hatékonyabb működéséhez vezető utat.

A terápia alapvetően a partnerek párbeszédére épül, de ez a párbeszéd kicsit más, mint amit a felek eddig, otthon folytattak egymással, és ami többnyire veszekedésekhez vezetett. Újfajta kommunikációs és konfliktuskezelő technikákat tanulunk, a beszélgetést színesítjük helyzetgyakorlatokkal, szerepjátékokkal, esetleg pszichodramatikus elemekkel. Otthonra a pár házi feladatot kap, hiszen folyamatról van szó, amely nemcsak a terápiás ülésen zajlik, hanem életszerűen a köztes időben is, a megoldások sem ott az ülésen születnek meg kizárólagosan.

A terápia szükség esetén kettős vezetéssel, úgynevezett ko-terápiás formában történik, hogy a kiegyensúlyozottság alapelve, a többfajta rálátás, a férfi-női sajátos szempontok érvényesülhessenek. Terapeuta-párom kommunikációs szakember, mediátor, pár- és családterapeuta - egyben a férjem, ezáltal a párkapcsolati működésről azonnali, kézenfekvő „mintát” is tudunk szolgáltatni. Hogy kettős vagy egyéni vezetéssel történik-e a párterápia, azt az eset sajátosságainak, komplexitásának figyelembevételével döntöm el.

Munkánkban az Érzelmi Fókuszú Terápia és a Pár-Sématerápia szemléletét, módszereit alkalmazzuk, más technikák ötvözésével.

Mivel dinamikusan dolgozunk, általában 10-20 másfél órás ülésre lehet számítani, ennél többre csak ritkán van szükség. Az első ülés tájékozódó – ismerkedő - problémafeltáró beszélgetés, azt követően állapodunk meg a célban, a keretekben.

A terápiás folyamat elején viszonylag intenzívebb munkára van szükség, ezért első három alkalom heti rendszerességgel történik, utána elég csak kéthetente találkozni.

A párterápia árairól Ön ITT informálódhat.

A kogníció kifejezés megismerést, információszerzést jelent. A kognitív elmélet lényege, hogy az információfeldolgozás, megismerés nem a környezeti ingerek passzív befogadását jelenti, hanem aktív idegrendszeri folyamat, amelynek során jelentésadás és átdolgozás történik, egyénre szabott módon. A kognitív nézőpont mottója: "Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja" (Epiktétosz). Az emberek tehát egyéni módon építik fel valóságukat, világképüket az információk alapján, azaz egyfajta leképező modellt alkotnak a tudatukban a világról.

A kognitív nézőpont a lelki problémák kialakulásáért nem tudattalan motívumokat, hanem elsősorban hibás tanulási folyamatokat tesz felelőssé. Az elmélet szerint a megismerés során sémákat (stabil meggyőződéseket, hiedelmeket) alkotunk, amelyek alapvető viszonyulásainkat tükrözik önmagunkhoz, másokhoz, a világhoz és a jövőnkhöz. Ezek alapján tájékozódunk, sémáink döntik el tehát, hogy hogyan értékeljük az egyes eseményeket, és hogyan viselkedünk. A sémák tehát viselkedési szabályokat és feltételezéseket is magában foglalnak.

Az információfeldolgozás azonban el is torzulhat, ami alaptalan hiedelmekhez és maladaptív (hibás, a helyes alkalmazkodást gátló), diszfunkcionális sémák kialakulásához vezetnek. A problémás viselkedéseket és számos lelki problémát ez a torzult információfeldolgozási mód, a hiedelmek és maladaptív sémák tartják fönn. A legmélyebb, diszfunkcionális alapsémáink gyerekkori negatív élmények hatására alakulnak ki, a későbbiekben pedig bármiféle kritikus életesemény előhívhatja őket. Emiatt aztán diszfunkcionális, helytelen módon reagálhatunk, konfliktusaink lesznek a környezetünkkel, nem tudunk hatékonyan viselkedni, teljesíteni, rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, önértékelési problémáink lesznek, szorongunk vagy lehangoltak leszünk, pszichoszomatikus tüneteket is produkálhatunk.

Szerencsére azonban ez a folyamat nem visszafordíthatatlan. Miután a sémák kialakulása tanulási folyamat eredménye, ezért megtanulhatjuk maladaptív sémáink módosítását is. Maguk a sémák nincsenek közvetlenül a tudatunkban, de tudatosíthatók, tehát megismerhetők. És ha megismerhetők, meg is változtathatók.

A kognitív megközelítés olyan módszer, amelynek segítségével megtanulhatjuk, hogyan korrigáljuk téves hiedelmeinket, gondolatainkat. A negatív gondolatok helyettesítése egészséges gondolatokkal érzelmeink pozitívabbra hangolását, hangulatunk és fizikai állapotunk javulását, viselkedésünk hatékonyabbá válását is eredményezi. Nagy előnye e módszernek, hogy a kliens aktív résztvevője a változási-tanulási folyamatnak, és képessé válik a kontrollra. A konzultáció során a kliens és a szakember közösen azonosítják a téves hiedelmeket és diszfunkcionális attitűdöket, a folyamat tehát kettejük szoros együttműködésén, közös erőfeszítésén alapul.

Az önismereti csoport olyan, általában 8-16 főből álló kiscsoport, amelynek célja a csoporttagok énképének vizsgálata, módosítása, önismeretük, ezen keresztül személyiségük fejlesztése a csoportban megélt tapasztalatok segítségével. Célja irányulhat még többek között a jobb konfliktuskezelésre, társaskészség-fejlesztésre vagy a kommunikációfejlesztésre. Célját a csoport önmaga által valósítja meg, tehát a kívánt változás, fejlesztés kerete, közvetítője, serkentője maga az interakcióba lépő egyének csoportja.

Az önismereti csoportok működésmódjukat és szemléletüket tekintve úgynevezett szemtől szembe (face-to-face) csoportok. A tagok kiscsoportban, közvetlenül egymással dolgoznak, meghatározott ideig rendszeres kapcsolatban vannak egymással, folyamatosan vagy rendszeresen interakcióba lépnek. Az együttes feladatvégzés céljait, kereteit, feltételeit szerződésben rögzítik. A vezető aktivitása és direktivitása (közvetlen beavatkozó funkciója) változhat, de többnyire szerepe a moderátoréhoz hasonló. Azaz: bizonyos mértékben maga is csoporttagként viselkedik, tudatosan félretéve saját kitüntetett szerepét és „átláthatatlanságát”, és irányítás helyett inkább csak reflektál, tisztáz, fogalmi keretet nyújt, fókuszál, ütemez, bátorít és támogat.

A csoport hatására sokféle pozitív változás következik be a résztvevőknél:

• nő a személyközi nyitottság (a személyek nagyobb bizalmat tanúsítanak egymás iránt, véleményüket nyitottabban és egyenesebben fejezik ki, visszajelzéseket adnak és kérnek),
• nő a csoporttagok önbecsülése és személyes önértékelése (reális pozitív énkép, egészséges önbizalom),
• nő a belülről irányítottság, azaz az autonómia,
• nő az elfogadás másokkal és mások véleményével, hibáival, megoldásmódjaival szemben,
• a gondolkodási, megítélési klisék, sztereotípiák leépülnek,
• fejlődnek a csoporttagok a személyes problémakezelő stratégiákban: a problémák letagadását, a kitérő és menekülő viselkedést, pótcselekvéseket felváltja a szembenéző attitűd.

További hozadékai a csoportnak: fejlettebb konfliktusfelismerés és konfliktuskezelés, nagyobb frusztrációs tolerancia, megnövekedett vállalkozókedv és érdekérvényesítés, jobb koncentrálóképesség és kitartás, fejlettebb közösségi szellem, szociabilitás, alkalmazkodóképesség, empátia, jobb kapcsolatteremtési képesség.

Mi a mediáció?

A mediáció (magyarul közvetítés) alternatív konfliktuskezelési módszer, amelyben egy külső, a vitában nem érintett, semleges személy segít a feleknek megállapodásra jutni.

A mediáció egyébként ősi módszer: mindig is voltak olyan személyek, akikhez bizalommal fordultak a közösség tagjai, ha maguk nem tudták rendezni konfliktusukat. Európa pár évtizede újra felfedezte és egyre szélesebb körben alkalmazza a módszert permegelőzési, perhelyettesítési szándékkal.

Alternatív, mert az általánosabb, éles érdek- és nézet-ütköztető vita-eljárás helyett kevesebb feszültséggel járó, gyorsabb, fájdalommentesebb – és nem utolsósorban olcsóbb – egyeztető folyamattal juthatnak a felek mindkét oldal számára kielégítő megoldáshoz. A témákat a konfliktusban érintettek hozzák, a döntés is az övék. A tárgyalás írásbeli megállapodással végződik, és akkor jó, ha mindkét fél nyertesként áll fel az asztaltól.

Ki a mediátor, és mi a feladata?

A mediátor olyan szakember, aki akkreditált képzésen tanulta a mediációs módszer elveit és protokollját. Olyan semleges, azaz a vitában nem érintett harmadik fél, aki szaktudásával és emberi tulajdonságaival segít a feleknek megállapodásra jutni. Ő vezeti a tárgyalást, mindkét fél számára elegendő megnyilvánulási teret biztosít, a múlt eseményei helyett a jelenlegi problémákra és azok jövőbeli megoldására irányítja a figyelmet.

Miért van rá szükség a mediációra? Miért ajánlom?

Feszült társadalmi helyzetben élünk, amelyben minden területen – a közéletben, a gazdaságban, a munkában és a családokban is - egyre gyakoribbak a konfliktusok. Indulatoktól terhes légkörben élünk nap mint nap, érzelmi kapcsolatainkra, családi kötődéseinkre nagyobb szükségünk lenne, mint bármikor. De azt látjuk, hogy a párkapcsolatok is egyre sérülékenyebbek, a családi konfliktusok éleződnek, a válások száma nő, a gyermekek sérülnek

A mediáció közvetlen haszna, az adott konfliktus békés megoldása mellett új vitarendezési stílusra is tanít: hogyan kell az érdekeinket kifejezni, hogyan kell úgy egyezkedni, hogy a másiknak is jó legyen a megoldás, hogy minden fél számára megérje az önként vállalt megállapodás betartása.

A mediáció talán legfontosabb „mellékhatása” az, hogy nem rombolja a vitában érintett felek kapcsolatát, hanem ellenkezőleg: javítja, ezáltal lehetőséget teremt a későbbi együttműködésre is. (Ez pedig pl. családi konfliktusok esetén nélkülözhetetlen, legyen szó akár elvált szülőkről is…)

Jelentkezés:

Ha családi konfliktusokkal küzd vagy a békés válást fontolgatja, és a program felkeltette figyelmét, akkor keressen fel!
Jelentkezni az e-mail címemen vagy telefonon lehet.

Teljes részletességgel a mediációról itt olvashat!

Az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing – azaz szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás ) egy integratív pszichoterápiás megközelítés, amelyet a traumatikus élmények következtében kialakult problémák kezelésére dolgoztak ki. A WHO az EMDR-t ajánlja leghatékonyabb terápiaként a kognitív viselkedésterápia mellett, mind a gyermekek, mind a felnőttek pszichotrauma-terápiájában. Az EMDR továbbá nemcsak a klasszikus poszttraumatikus állapotokban, hanem majdnem minden pszichés probléma kezelésében segítséget tud nyújtani, amennyiben a problémák vagy tünetek hátterében traumatikus élmények állnak. Sikeresen lehet alkalmazni különböző érzelmi zavarok, szorongásos kórképek (fóbia, pánikzavar), személyiségzavarok, stresszkezelési nehézségek és a függőségek kezelésében is.

Az EMDR terápia abból indul ki, hogy a jelenben felbukkanó problémák korábbi tapasztalatokból erednek. Kiindulópontja az a – neurobiológiai kutatásokkal megalapozott elméleti – feltevés, hogy elménk, azaz információfeldolgozási rendszerünk az élményeket úgy dolgozza fel, hogy azokat az asszociációs hálózatok segítségével emlékezeti hálózatainkba, emlékeink rendszerébe beépíti. Ám az emocionálisan erősen megterhelő események az agy érzelmi egyensúlyát olyan mértékben megzavarnák, hogy ezek csak feldolgozatlan, töredékes módon lesznek az emlékezeti hálózatban jelen. Ezek az ún. diszfunkcionálisan elraktározott emlékek a hozzájuk tartozó gondolatokkal, érzelmekkel, érzékelésekkel (képek, hangok, szagok, ízek) és testi-fiziológiai reakciókkal együtt feldolgozatlan, „befagyott” állapotban tárolódnak az agyban, ezért ezeket, ha aktiválódnak, ugyanazon a módon észleljük és éljük meg, ahogy az eredetileg is történt. Ha tehát bizonyos, ezeket az élménytöredékeket előhívó jelenbeli hatások érik az ilyen személyt, akkor ezek a jelenbeli élmények ugyanazokat a megélési elemeket ugyanolyan félelmetes módon „mozdítják” be, mint ahogy annak idején.
A szemmozgások hatására – az alvás REM-fázisához hasonló folyamat eredményeként – a diszfunkcionálisan működő információs-emlékezeti hálózatokban található „befagyott” emlékek újra szabaddá, ezáltal feldolgozhatóvá válnak. A szemmozgások segítik azt az asszociatív folyamatot, amelynek hatására az agyban releváns, adaptív kapcsolatok alakulnak ki az élményelemek, emlékek, információk között – ezt a folyamatot értjük feldolgozás alatt.

Mivel a jelen problémáit múltbeli tapasztalatok okozzák, feldolgozásukhoz a terapeuta és a kliens először megkeresi a hozzájuk kapcsolódó múltbeli történéseket (ha lehet, mindig a legfontosabb, alapvető élménnyel kezdjük). Ezt követően a jelenben fennálló problémákat veszik sorra és dolgozza fel, majd szükség esetén kitérnek a jövővel kapcsolatos problémákra és félelmekre is.

A terápia úgy történik, hogy a traumatikus esemény felidézésével egy időben kétoldali (bilaterális) stimulációt kap a személy (a szemmozgások aktiválása ilyen stimuláció, de lehet másfajta, auditív vagy taktilis kétoldali intereket is alkalmazni). A stimuláció egészen odáig tart, amíg az emlék elveszíti negatív érzelmi töltését, felidézése már nem jelent megterhelést, a személy megnyugszik, megkönnyebbül, azaz a folyamat végén az emlék újraintegrálódik a személyes élettörténetbe.

Magyarországon néhány éve kezdődött az EMDR terápiás képzés. Magam nem vagyok kiképzett EMDR terapeuta, de tanácsadó szakpszichológusként alkalmazom az EMDR szemléletét, módszereit.
Képzett terapeutákat a Magyar EMDR Egyesület honlapján lehet találni.

Az Érzelmi Fókuszú Terápia (EFT) egy strukturált terápiás megközelítés, amelyet dr. Susan Johnson és Les Greenberg dolgozott ki az 1980-as években. Családokkal és egyénekkel is alkalmazható. Az EFT integratív, humanisztikus-élménycentrikus, rendszerszemléletű megközelítés, célja az érzelmi élmények és az interakciók újrastrukturálása. A kötődéselméletekre épül, a kötődési szükségletekre, az érzelmekre és a közeledés-távolodás folyamataira fókuszál. Célja nem csupán a kapcsolati zavar csökkentése vagy a konfliktuskezelés, hanem egy új, biztonságos érzelmi kapcsolat kiépítése.

A kötődéselméletek szerint a gyermekkori kötődési mintákat és problémákat visszük tovább, azok megjelennek életünk meghatározó kapcsolataiban is. Ugyanakkor egy párkapcsolatban megélt, pozitív élmény, egy biztonságot adó kötelék kialakítása ún. korrektív emocionális élményt hoz létre, azaz a kötődési sérülések a jó párkapcsolatokban – illetve a pszichoterápia segítségével - tudnak gyógyulni.

A kapcsolat keresése és fenntartása, a megnyugtatás és a gondoskodás iránti igény elsődleges motiváció, az elszigetelődés traumatizál. A gyerekkori biztonságos kötődés teszi lehetővé, hogy az egyén a világra nyitott és autonóm legyen, fontos felnőttkori kapcsolataiban képes legyen a másik ember számára érzelmileg elérhető, válaszkész és elkötelezett lenni, továbbá ugyanezeket a minőségeket ő maga is tudja igényelni és kommunikálni. A bizonytalan kötődés érzelmi és kapcsolati zavarokat okoz. A gyerekkorban vagy a korábbi kapcsolati tapasztalatok során szerzett kötődési sérülések hatnak a jelen párkapcsolatokban is, a negatív életesemények aktiválják a zavart, merev, negatív interakciós mintázatok alakulnak ki, amelyek egymást erősítik. A kötődési igény (vágy a kapcsolódásra, illetve félelem az elutasítástól) frusztrációi különböző stratégiákat aktiválnak, amelyek különböző szerepviselkedésekbe, pozíciókba lökik a pár tagjait. Jellemző a követelő-kritikus-üldöző és a menekülő-visszavonuló pozíciók mintázata.

Az EFT úgy tekint az párkapcsolati distresszre, mint amit a merev negatív mintázat tart fenn. Célja a negatív interakciós mintázat és pozíciók azonosítása és újrastrukturálása, az érzelmi válaszok kiterjesztése és újraszervezése és a biztonságot adó kötelék kialakítása a pár tagjai között.

A párterápia területén az irányzat eredményességét empirikusan igazolt kutatások támasztják alá. Napjainkban ez az egyik leginkább megalapozott megközelítés. Magyarországon az utóbbi években indult meg az EFT képzés a Magyar Családterápiás Egyesület berkein belül.

A kognitív terápiák második hullámához tartozó sématerápiát Jeffrey E. Young dolgozta ki, ezáltal egy új, integratív pszichoterápiát teremtett. A hagyományos kognitív viselkedésterápiát azzal egészítette ki, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a pszichológiai problémák gyermek- és serdülőkori eredetének feltárására, érzelmi technikákra, a diszfunkcionális megküzdési stílusokra, és a terapeuta-kliens kapcsolatra.

A sémaelmélet a visszatérő, kiterjedt lelki problémákat a korai maladaptív (a megfelelő alkalmazkodást nehezítő vagy gátló) sémák jelenlétével magyarázza. Ezek olyan mintázatok, gondolkodásunk és emlékezetünk olyan építőkövei, amelyek gyermekkori eredetűek, emlékekből, érzelmekből, gondolatokból és testi érzésekből állnak, és meghatározzák, hogy ki hogyan tekint önmagára, a környezetére, beleértve a másokkal való kapcsolatait is. Olyan betöltetlen alapvető érzelmi szükségleteinkből alakulnak ki, mint a biztonságos kötődés, az önállóság, az önérvényesítés, a megtartó határok, a kölcsönös kapcsolatok, a felszabadultság és az ellazulás igénye. A gyermekkorban ezekre kapott elutasító, érvénytelenítő válaszok mélyen bevésődtek, emlékük rögzült, ezért – mint egy torzító szemüveg - hatással vannak a jelenre: gyakran tévesen azt feltételezzük, hogy környezetünk a jelenben is elutasítóan válaszolna ezekre.

A korai maladaptív sémák jellemzői tehát, hogy míg kora gyermekkorban adaptívak voltak, hiszen a gyermek általuk próbált alkalmazkodni, megküzdeni a környezet negatív, elutasító reakcióival, addig felnőttkorban már maladaptív megküzdési stratégiákat aktiválnak.

A sématerápia segít megérteni és rendszerbe foglalni a maladaptív sémák okozta visszatérő magatartási mintázatokat, felismerni és elhárítani az érzelmi szükségletek felismerése és érvényesítése előtt álló belső akadályokat, a berögződött mintázatokat megtörni, valóságosabb képet alkotni önmagunkól, másokról és a világról, és adaptívabb megküzdéseket tanulni.

A terápia folyamata során először a sémák azonosításán és felismerésén, az aktuális és a visszatérő életproblémákhoz, tünetekhez kötésén van a hangsúly, ezt követően pedig a sémák megkérdőjelezésével újfajta attitűdök és megküzdési lehetőségek felfedezésén és begyakorlásán. Ezek a célok kognitív technikák, élmény alapú módszerek, imaginációk, szerepjátékok és házi feladatok segítségével, a kliens és a terapeuta közös munkája révén valósulnak meg.

Felhasznált forrás: Young, Klosko, Weishaar: Sématerápia. Magyar Viselkedéstanulmányi és Kognitív Terápiás Egyesület, 2017.