Az amerikai stílusú, inkább népszerű, mint tudományos igényű és nyelvezetű kis könyvecskék (hogyan csináljunk gyorsan karriert, hogyan hozzuk ki magunkból a legjobbat, hogyan legyünk nőiesebbek, férfiasabbak stb.) mellett feltűntek, és egyre-másra jelennek meg az időszakos (az időközönként megjelenő) sajtóban is a pszichológiával foglalkozó tematikus kiadványok (Nők Lapja Psziché, Mindennapi pszichológia, HVG Extra Pszichológia). Ez a jelenség azt tükrözi, hogy itthon is egyre felkapottabb, menőbb, „trendibb” a pszichológia. Divat róla beszélni, divat róla olvasni, és divat csinálni is. Emellett megjelentek a pszichológiával foglalkozó celebek, sőt, néhány pszichológus vagy önmagát annak aposztrofáló személy maga is szinte celebbé válik. A pszichológiai témájú írások nagyon változatosak, témájukat, stílusukat, igényességüket, tudományos színvonalukat, megcélzott közönségüket tekintve is. Sok közülük az ún. bulvárpszichológia kategóriájába sorolható.
Mi a bulvárpszichológia? A bulvár mint jelző jelentése: populáris, emellett felszínes, sokszor félrevezető tartalmú, szenzációt hajszoló. Olyan írásművekre vagy szellemi termékekre alkalmazzák, amelyek egyszerűsített gondolati tartalmakat közvetítenek, sokszor népszerűséghajhász célzattal. A pszichológiának is megvannak a maga bulvártermékei. A bulvárpszichológiai írások arról ismerszenek fel, hogy közhelyesek, okoskodóak, tele vannak szakszavaknak tűnő kifejezésekkel, fordulatokkal, sokszor általánosítanak, sommásak, evidenciákat mély bölcsességeknek állítanak be. A következő megfogalmazást találtam az egyik idevágó újsággal kapcsolatban, amelyről azt írta a bejegyzés szerzője: „Hangvétele inkább csajbulis fecsegésre hasonlít, némi jólértesültséggel fűszerezve”. Ez teljesen találó meghatározás a bulvárpszichológiai írásokra. További ismertető jegyei az ilyen írásoknak bizonyos tipikus, kissé homályos jelentésű bulvárpszichológiai fordulatok, mint például: „felépíteni magam”, „bevonzani bizonyos típusú történéseket és személyeket”, „dolgozni a problémán”, „tágabb dimenzióba helyezni”.
Félreértés elkerülése végett: a bevezetőben említett tematikus pszichológiai kiadványokat nem tekintem a bulvárpszichológia körébe tartozóknak. Az ott megjelent színvonalas cikkeket felkészült szakemberek írják, megfelelő hivatkozásokkal és szakirodalom-jegyzékkel vannak ellátva. Azért hivatkoztam csak rájuk, mert növekvő számuk és jelentőségük a pszichológia trendivé válását jelzi. Csakhogy a divattá válást mindig egyfajta popularizmus kíséri, azaz a fő áramlatok farvizein mindig megjelennek a növekvő népszerűséget kihasználó, alacsonyabb színvonalú termékek is, azaz a gyenge másolatok, az „olyan mintha az lenne” termékek.
A bulvárpszichológiát ezzel együtt szerintem nem kell úgy egészében elátkozni, mert akkor úgy járunk, mint aki kiönti a csecsemőt is a fürdővízzel. Van létjogosultsága, de csak ha arra szánjuk, amire való, azaz nem tévesztjük össze a valódi pszichológiával. Könnyű nyári olvasmányként vagy közlekedési eszközön ülve kellemes, hasznos, gondolatébresztő olvasmány lehet, az átlagembert pedig közelebb viszi a lelki jelenségekhez. Ha csak ennyi a haszna, már az is jótétemény. Ha a metrón zötykölődő háziasszony a párkapcsolatról, a hatékonyabb kommunikációról vagy a hétköznapi szorongásról olvas, elgondolkodik egy picit, és hazaérve talán másképp szól a gyerekeihez vagy kedvesebben fogadja a betoppanó férjét. Esetleg tovább gondolkodva a megoldás lehetőségein, rászánja magát, hogy megoldatlan problémáival pszichológushoz forduljon.
Persze sok veszélye is van a bulvárpszichológiának. Elsősorban akkor, ha azonosítjuk a pszichológiával, és az általa levont sematikus következtetéseket általános érvényű igazságoknak kezdjük tekinteni. Ha az ott olvasott, jobbára sablonos frázisokat próbáljuk meg ráhúzni mélyebb, finomabb jelenségekre. Ha néhány áltudományos, homályos elméletre alapozó, önmagát guruként, gyógyítóként vagy igehirdetőként feltüntető, és a „gyógyításért” jó sok pénzt bezsebelő személyt nem tekintünk azonnal életünk megmentőjének, a végső és egyetlen igazság letéteményesének. A bulvárpszichológia lehet szórakoztató, még hasznos olvasmány is, ha helyén kezeljük. Ha nem tévesztjük össze a szaktudományos írásokkal, és ha e cikkecskéket olvasva nem tekintjük önmagunkat rögtön szakértőknek a lelki jelenségek útvesztőjében. Tehát úgy állunk hozzá, mint a mindennapos, kisebb jelentőségű egészségügyi problémákhoz: vannak évszázados népi bölcsességek és bevált házi praktikák, gyógymódok bizonyos betegségekre, de látni kell, hogy hol van az a határ, amikor ezek már nem segítenek – ahol és amikor már szakemberhez kell fordulni.
