Sokan kongatják a vészharangot az internet elterjedése kapcsán: a személyes kapcsolatok, a valódi kommunikáció haláláról, de legalábbis vészes sorvadásáról beszélnek. Szakemberek, pedagógusok, társadalomtudósok, szülők, az idősebb generáció tagjai aggodalommal figyelik a szédítő gyorsasággal teret hódító folyamatos netezés, „neten lógás” következményeit . Tény, hogy napjainkban sok embernél az interneten eltöltött online idő meghaladja a valós térben, valós kapcsolatok között eltöltött időt. Neten informálódunk, olvasunk híreket, ismerkedünk, csevegünk, levelezünk, szórakozunk, neten nézünk filmeket, hallgatunk zenéket. Beépült az életünkbe, ma már el se tudnánk képzelni az életünket, a munkánkat, a tanulásunkat, a szórakozásunkat, a kapcsolatteremtést és a kapcsolattartást nélküle. De valóban van-e ok a félelemre? Mennyire valós probléma az internetfüggőség? Mi várható?

Nehéz kérdések ezek, amelyekre ez a cikk nem fog egyértelmű választ adni. De egy jó kérdésfeltevés már a megoldás első lépése, egyrészt mert szembesít és a probléma megfogalmazására késztet, másrészt segít a releváns tényezők számbavételében, amelyeknek átgondolásával és megváltoztatásával sok jövőbeli probléma kivédhető. Mert ugyan bizonyos tényezőket nem láthatunk előre, mégis a jelennel teremtjük meg a jövő előfeltételeit. Ha tudjuk, mire kell odafigyelni, az már vezérfonal lehet a problémakezelésben. A tájékozódás, tudatosítás segít: minél többet tudunk valamiről, annál jobban uraljuk a terepet. Ez az írás - ennek érdekében - az internetfüggés néhány aspektusát szeretné körbejárni.

Az internetfüggőség fogalmának „karrierje”

Sokáig vita folyt arról, hogy egyáltalán létezik-e internetfüggőség, vagy csak valami olyan jelenségről van szó, mint amikor sok, lényegében különböző problémát, dolgot vonnak egy kalap alá. Olyan vélemények is voltak - vannak, hogy inkább olyan másodlagos problémáról van szó, amely más, elsődleges problémát fed le. Mint orvosi fogalom, az internetfüggőség ma sem létezik a diagnosztikus rendszerekben, azaz külön betegségként nem diagnosztizálható. Egyelőre - mert ez persze változhat.
Egyáltalán, az addikció, azaz a különböző függőségek betegségként való kezelése is hosszú folyamat eredménye. A korábbi elképzelés szerint a függőség nem volt más, mint jellemhiba vagy akaratgyengeség. Mára a tudomány álláspontja teljesen megváltozott ebben a kérdésben: a függőséget pszichiátriai betegségnek tekintik már jó ideje, mert olyan agyi elváltozásokkal jár, amelyek miatt akaraterő nem elég a leküzdéséhez. E szemléletváltozást követően is sokáig csak a különféle pszichoaktív szereket tekintették „addiktívnek”, azaz a függőséget kiváltónak - a drogokat, bizonyos gyógyszereket, alkoholt. Még később – ez már az utóbbi évek története - erőteljes tudományos vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy cselekedetektől – olyan viselkedésektől, amelyek jutalmazó hatással bírnak - is függővé válhatunk-e.
Ami mára teljesen elfogadott, létező diagnózisként kezelt, az a szerencsejáték-függőség. Ám nem kérdés már az sem, hogy másféle viselkedésektől is lehet függő valaki, pl. az evéstől, a vásárlástól, a testedzéstől, munkától. Az internetezést is ide sorolják már. De még mindig vita van arról, hogy érdemes-e külön betegségként kezelni a netfüggőséget, vagy pedig egyéb zavarokat (pl. szorongást, depressziót) fedő tünetcsoportról van szó. A DSM (a diagnózisok osztályozási rendszer rendszere, amelyet az Amerikai Pszichiátriai Társaság ad ki) korábbi változataiban is csak a pszichoaktív szerek használata által okozott addiktív zavarok szerepeltek, a játékszenvedély viszont nem az addikciók között, hanem az impulzuskontroll-zavarok között szerepelt. Az új, 2013-ban kiadott új DSM-ben ez úgy változott, hogy az játékszenvedély bekerült az addikciók közé, az internetfüggőség viszont végül is nem (az internetes játékszenvedély is csak „további tanulmányozásra ajánlott” kategória). Ezen sokan meglepődtek. Hogy nem került be, annak egyik oka az, hogy még mindig nincs vitán felül álló módszertan a függőség mérésére, és nincs protokoll a kezelésére sem. További okként azt szokták felhozni, hogy az internet önmagában csak egy közvetítőeszköz, és nem egy viselkedésforma.
Az viszont nyilvánvaló, hogy létező jelenségről van szó. Több kutatás is bizonyította, hogy a túlzott internethasználat hasonló elváltozásokat okoz az agyban, mint a szerhez kapcsolódó függéseknél, tehát hasonló a jelenség neurobiológiai háttere.
Érdekesség, hogy egyébként először viccnek szánták az internetfüggőség kifejezést. A 90-es évek közepén egy amerikai pszichiáter meg akarta viccelni a munkatársait, mondván, hogy mindenből függőséget csinálnak, azaz mindenre ráhúzzák a függőség címkét. Ezért tréfának szánva írt egy cikket az „internetfüggőségről”. A cikkre számos olvasói válasz érkezett, amelyben leírták, hogy magukra ismertek. Erre a cikkíró még mindig tréfásan azt válaszolta, hogy keressenek maguknak online (!) csoportfoglalkozást. Nem sokkal később valóban megjelentek ilyen online csoportok, a fogalom pedig közkeletűvé vált. Addikcióként először Kimberly Young brit pszichiáternő írta le az internetfüggőséget 1995-ben, és állapította meg azokat a kritériumokat (összesen 8-at, ezekből elgondolása szerint 5-nek kell teljesülnie), amelyek alapján meg lehet állapítani az internetfüggőséget.

Mikortól beszélhetünk internetfüggőségről?

Internethasználat háromféle módon létezik:

- Kompetens használatról beszélünk akkor, ha a netezés célja a munka, tanulás segítése, információszerzés, böngészés, levelezés. A netező önszántából abba tudja hagyni a tevékenységet, és egyéb dolgokkal is tud foglalkozni, más tevékenységei nem látják kárát.
- Problémás a használat, ha az illető elhanyagolja az egyéb tevékenységeit: a munkát, a tanulást, a barátait, a megbeszélt időpontokat, az evést, a pihenést; de még van némi kontroll, és nincsenek elvonási tünetek.
- Függő használat. Annak megállapításához, hogy ki számít internetfüggőnek, ugyanazokat a kritériumokat alkalmazhatjuk, mint a többi addikció megállapításánál.

A függőség kritériumait a következő pontokban foglalhatjuk össze:

1. Kontrollvesztés
Függőségre utal, ha egy bizonyos szer (kémiai függőségek esetén), vagy valamilyen tevékenység, viselkedés (viselkedési addikciók esetén) olyan módon hat valakire, hogy elvész az adott szer vagy a viselkedés feletti kontrollja. A kontrollvesztés azt jelenti, hogy már nem az illető irányítja a függőség tárgyával kapcsolatos szokásait, hanem az irányítja őt, és akaraterővel sem bírja megállni az azzal kapcsolatos tevékenységet. A lényeg tehát a mértéktartás hiánya, amely által folyamatosan, fázisokon keresztül alakul ki a súlyos függőség. Az internetfüggők kényszeresen és kontrollvesztett állapotban interneteznek, az internethasználat csökkentésére saját elhatározásukból nem képesek.

2. Sóvárgás
A sóvárgás ismétlődő, tolakodó, sürgető késztetés arra, hogy a cselekvést a személy véghezvigye, és az örömet, eufóriát okoz a számára. A netfüggők, ha nincs rá lehetőségük, hogy internetezzenek, csak a netezésre tudnak gondolni, és ha alkalmuk lesz rá, eufóriával tölti el őket az internetezés.

3. Növekvő tolerancia-szint
Egyre több kell az addikció tárgyából ahhoz, hogy a kívánt örömérzést kiváltsa. A netfüggők egyre több időt töltenek a gép előtt, és egyre jobb technikai eszközökre és szoftverekre vágynak.

4. Elvonási tünetek
Amikor a függőség tárgya nem elérhető, a függők erős frusztrációs tüneteket élnek át, amelyek súlyos szenvedést okoznak. Az internetfüggők esetében is jelentkeznek ezek a megvonási tünetek, ha nem netezhetnek: feszültek, idegesek, ingerültek, frusztráltak lesznek.

5. A normál életvitel és a működőképesség akadályozása

Az addikció akadályozza a normál életvitelt, működőképességet, teljesítményt, időbeosztást, kapcsolatrendszert, egészséget, kihat a környezetre és a környezettel való kapcsolatra is. A netfüggők egyéb feladataikat elhanyagolják, csökken a munkabeli vagy a tanulási teljesítményük, kevesebbet alszanak és esznek, emiatt egészségügyi problémáik és testi tüneteik lesznek. Valódi baráti és családi kapcsolataik megromlanak: viták, konfliktusok, hazugságok, megbízhatatlanság, késések, szociális elszigetelődés, bezárkózás lesz az eredmény. Az internetfüggésnek ezen túl hosszú távú hatásai is lesznek: egyéb addikciók, depresszió, szorongás. A depresszió és az internetfüggés közötti egyértelmű összefüggés nem tisztázott: nem tudjuk, hogy melyik az ok és melyik az okozat. Valószínűleg mindkettő lehet ok és okozat is. Azt azonban kimutatták, hogy az internetfüggéssel kísért depresszió esetén megnő az öngyilkossági kísérlet valószínűsége.
Sokszor felmerül kérdésként az, hogyan tudjuk az eltöltött idő függvényében megállapítani, hogy hol kezdődik a függés. A függők általában napi hat óránál többet töltenek úgy a számítógép előtt, hogy ez a tevékenységük nem függ össze a munkájukkal vagy más okvetlenül szükséges tevékenységgel, de a kritikus határt általában napi 3 óránál húzzák meg.

Az internetfüggők típusai

Én azt gondolom, hogy internetfüggőség mint egységes addikció valóba nem létezik, merthogy többféle netfüggő van. Számos olyan funkciója van az internetnek, ami általában nem vezet függőséghez. Az addikció szempontjából azok a tevékenységek veszélyesek, ahol a felhasználók szinkron kommunikációs környezetben vannak (azonos időben, interaktív módon kommunikálnak), tehát a chat és a közösségi oldalak, valamint a játékok (közülük is a több résztvevős játékok, szerepjátékok, online szerencsejátékok). Az azonnaliság, a késleltetés képességének hiánya ugyanis minden addiktív magatartás kulcstünete. Ezeknél a funkcióknál azonnal létrejön a cselekvés eredménye és a visszacsatolás. Ezért az e-mailezés nem valószínű, hogy függést okoz (mert nincs azonnali válasz), ahogy a lottótól is kevesebben függenek, mint az online szerencsejátékoktól vagy az offline nyerőautomatáktól, ahol azonnal látható az eredmény.

A következő típusokat lehet megkülönböztetni az internetfüggők csoportján belül:

1. Online kapcsolatfüggők: a közösségi oldalaktól és a chateléstől függnek, számukra az online kapcsolatteremtés a legfontosabb, a személyes kapcsolatokat az online kapcsolatoknak alárendelik.

2. Online játékfüggők. Ennek altípusai az online szerencsejáték-függés, a szerepjáték-függés, de ide tartozik a túlzásba vitt online tőzsdézés, vásárlás, üzletelés is.

3. Túlzott információszerzés: kényszeres, állandó szörfölés, az adatbázisok állandó figyelemmel kísérése.

4. Online szexfüggés: pornóoldalak nézegetése, szexuális tartalmú chatelés, szerepjátékok.

Okostelefon-függés

Az internetfüggés egy sajátos változata az okostelefonokhoz kötődik. Akkor beszélünk függésről, ha a telefon hiánya szorongást, feszültséget eredményez. E mögött több ok állhat:
- félelem attól, hogy kimaradunk az információáramlásból, a szociális helyzetekből, eseményekből (FOMO jelensége – Fear of Missing out, erről a következő részben, a közösségi oldalaktól való függőséggel kapcsolatban bővebben írok),
- félelem attól, hogy valami baj történik, és nem tudunk segítséget kérni, ha nem vagyunk elérhetőek (biztonsági cél),
- ok lehet a telefon státuszszimbólumként való használata is.

Felmérések szerint itt vannak nemi eltérések, a nők többet használják telefonjukat. (Az internetfüggőknél egyébként több a férfi.) A nők főleg kapcsolatteremtésre használják a telefonjukat, a férfiak pedig információszerzésre. Főleg itt is a fiatalok veszélyeztetettek, ezen belül is a tizenéves korosztály. Magyarországon is a fiatalokat, elsősorban a 40 év alattiakat érinti az okostelefon-függőség.
A telefonfüggés erősödését okozza az is, hogy a telefon mindig kéznél van, mobil, és hogy erősödik, sőt a középiskolás korosztályban már vezeti az internetezési felületek listáját a telefon. (Az idősebb korosztály még inkább asztali számítógépről vagy laptopról internetezik.)
A függők könnyen felismerhetők arról, hogy állandóan kézben tartják a telefont, akkor is, miközben esznek, amikor étteremben vannak, vagy baráti társaságban, tévénézés közben is. (Ami a legmeglepőbb: még szex közben is!)

Milyen korosztályt érint a netfüggés leginkább, és miért?

A tipikus internetfüggő fiatal férfi, döntő többségük városban él. Különösen a serdülők, fiatal felnőttek érintettek. (Kivétel a közösségi oldalaktól való függőség, amelyről a cikk következő részében írok - ez több nőt érint.) Kevés kutatási eredmény áll rendelkezésre még nemzetközi viszonylatban is, de hozzávetőlegesen a fiatalok negyede érintett Amerikában – ami azt jelzi, hogy gyakoribb jelenség, mint az alkoholizmus és a kábítószer-fogyasztás! Leggyakoribb a Távol-Keleten (Kína, Dél-Korea). Magyar adatot csak 2012-est találtam, ez relatíve kicsi szám: 6% - ám ez csak növekedni fog.
Fontos ismerni az internetfüggésre hajlamosító kockázati faktorokat, ezek: szorongásra, depresszióra való hajlam, stressz, magány, szociális elszigetelődés, szociális fóbia, unalom, korábbi addikciók, alacsony önértékelés, ellenségesség, agresszió, indulatkezelési problémák. Gyerekeknél hajlamosító tényező a figyelemhiányos hiperaktív zavar, miután ennek egyik kulcstényezője a folyamatos, gyors ütemű stimuláció iránti igény, amelyet kevés dolog tud annyira kiszolgálni, mint az internet, főként az internetes játékok.
A legveszélyeztetettebbek a kamaszok! A magyar gyerekek az EU átlaghoz hasonlóan átlagosan kilenc évesen kezdik el használni a világhálót (ugyanakkor az uniós átlagnál gyengébb készségekkel rendelkeznek a digitális írástudásra és a biztonságos internethasználatra vonatkozóan). Főként játszanak és közösségi oldalakon vannak fent, ez a kettő pedig a legaddiktívabb netes tevékenység!
Miért a kamaszok a legveszélyeztetettebbek? A kamaszkor elsődleges feladata a kortárs szocializáció és az identitáskeresés. Ekkorra egyértelműen a kortárscsoport lesz az elsődleges referenciakeret. A divat, a minta szerepe erősödik, a gyerek meg akar felelni. A közösségi oldalak lehetőséget adnak az ismerkedésre, új kapcsolatok kialakítására is, amely kapcsolatok ráadásul az anonimitás miatt gyorsabban mélyülhetnek. Így ezek az oldalak megteremthetik a közösségi élmény és a csoporthoz tartozás illúzióját. Az online szerepjátékok és a közösségi oldalak lehetőséget adnak a serdülőknek arra, hogy a sajátjuktól eltérő személyiségjegyeket vegyenek föl, magukat másnak állíthassák be. Az interneten sokkal érdekesebbnek, humorosabbnak, közkedveltebbnek érezhetik magukat. Borzasztó fogékonyak ilyenkor a kortársi mintákra, és nagyon befolyásolhatóak. Az önértékelésük ugyanakkor egyáltalán nem szilárd, nagyon hullámzó. Nincs szilárd értékrendszer még, preferenciáik nagyon gyorsan változhatnak, kevés a belülről irányítottság, ezért sodorhatók. Az érzelmi feldolgozás a kamaszoknál nem követi az értelmit. Életkorbeli sajátosság is a kamaszok lustasága, nehéz rávenni őket erőfeszítésre, kitartásra, rossz a monotóniatűrésük. Önkontrollfunkcióik sem kialakultak még, ahogy az egészséges énvédő mechanizmusok sem.

Hogyan kezelhető a függőség?

Mit tehetünk mi magunk? (Elsősegély függőknek):

- Első lépés: felismerni a függőséget.
- Utánagondolni annak, hogy mit is keresünk (és találunk meg) az interneten, és hogy az miért nem realizálható a valódi életünkben.
- Mértéktartó módon korlátozni az internet-használat idejét, teljes lemondás nélkül. Napi és heti beosztást készíteni a tervezett online használatról a tervezett és valós idő összevetésével.
- Valódi találkozásokra, valódi kapcsolatokra törekedni.
- Újabb hobbit találni, vagy felfrissíteni valamelyik régi kedvenc időtöltést.
- Egy megbízható személlyel bizalmasan megosztani az internethasználat problémáit.
- Leghatékonyabb lépés egy önsegítő csoport felkeresése!
- Végső esetben: a számítógépet a közvetlen lakókörnyezet eltávolítani, a függést okozó funkciót (pl. játékot) letörölni.

Mit tehet a szülő?

A legjobb, leghatékonyabb védekezés természetesen a megelőzés. Vekerdy Tamás szerint azzal tudjuk megvédeni a gyereket, amit az első 10 évben kapott tőlünk. Ebben pedig a legfontosabb az érzelmi biztonság. Ha ez megvan, akkor fogja tudni kezelni a kísértéseket. Az a gyerek lesz függő, aki érzelmi hiánnyal éri el a kamaszkort.
Lehetőleg minél tovább húzzuk ki azt az időszakot, amíg nem ülnek a gép elé. Olyan szokásokat alakítsunk ki, mielőtt még beszippantaná őket a számítógép világa, amelyek nem kötődnek semmiféle tárgyi eszközhöz. Ilyenek a kirándulások, sport, családi programok, zene. Ezeket még kicsi korban kell elkezdeni, amikor a gyerek még fogékony, hallgat a szülőre (még a szülő az elsődleges referenciakeret!) – épüljenek be az életébe, mert akkor később is igényelni fogja őket. Alsó tagozatban az iskola még nem igényli az internethasználatot. Telefonra sincs szükség feltétlenül addig, amíg nem közlekedik önállóan, de utána is elég egy nyomógombos telefon, nincs szükség okostelefonra egy 10-12 éves gyereknél.
A példamutatás és a veszélyekre való figyelemfelhívás nagyon fontos. Először is, mi tanítsuk meg a gyereket az internethasználatra, és hívjuk fel a figyelmét a lehetséges veszélyekre. Amíg csak lehet, közösen netezzünk, böngésszünk, töltsünk le együtt, nézzünk filmet. Több társas programra ösztönözzük! Nagyon sok gyerek egyedül számítógépezik. Érdemes arra ösztönözni a gyermeket, hogy hívja át a barátait, szervezzenek közös programot, játékot, akár a számítógépen is játszhatnak közösen, hiszen már ez önmagában is csökkenti a függés kialakulásának kockázatát. A lényeg tehát, hogy ne egyedül számítógépezzen.
Fontos a számítógép helye is! Sok családban a számítógép bekerül a gyermek szobájába, ahol korlátlanul és felügyelet nélkül számítógépezhet. Ez egy bizonyos életkor alatt rendkívül káros lehet. Éppen ezért javallott, hogy a számítógép egy olyan közösségi térben legyen (pl. nappali), ahol szinte mindig van valaki, aki ellenőrizni tudja, hogy a gyermek az életkorának megfelelő tevékenységekkel tölti-e az idejét vagy sem.
Szülőként érdemes tisztában lenni a gyerekeket érintő online kockázatokkal. Ezeknek külön irodalma van, itt csak felsorolás-szinten érintem: pornográfia, internetes zaklatás, szexuális tartalmú és pedofil üzenetek, ártalmas felhasználói tartalmakkal való találkozás (amit érzelmileg nem tudnak feldolgozni), a személyes adataikkal való visszaélés. Kutatások szerint a legtöbb szülő nincs tisztában azzal, hogy a gyermeke milyen oldalakat is szokott nézegetni, mit szokott csinálni a neten!
Mit tegyen a szülő, ha problémás használatra gyanakszik? Figyelje a gyerekét, a viselkedését, hogy megváltozott-e. Figyelmeztető jelek lehetnek, ha megváltoztak a baráti kapcsolatai, iskolai teljesítménye romlott, zárkózott lett, más tevékenység iránti érdeklődését elveszti, feszült vagy frusztrált lesz, ha lefagy például a gép, vagy mást kell csinálnia. El kell gondolkodni: vajon mit ad neki a számítógép, amit máshol nem kap meg? Ami a legkézenfekvőbb válasz lehet: figyelmet, ingergazdagságot, kapcsolatokat. Ezeket kell tehát megpróbálni más módon biztosítani: érdekes programokat szervezni, jutalmazni, ha netezés helyett mást csinál. Fontos figyelembe venni minden addikció sikeres kezelésének egyik legfőbb alapelvét: nem vehetünk el úgy, hogy ne adnánk cserébe!
Ha a függőség jeleit vesszük észre, a legfontosabb, hogy feltétlenül próbáljunk meg kapcsolatban maradni a gyerekkel. Ahelyett, hogy ráförmednének: „kapcsold már ki végre!”, fogalmazzuk meg - lehetőleg nyugodt hangnemben, odaülve mellé - az aggodalmukat: „Attól tartok, hogy így elveszíted a barátaidat, egyéb programjaidat”. Beszélgessünk sokat.
Ha másképp nem megy, szabályozni kell az internethasználatot. A szabályozás legyen minőségi (mit használhat) és mennyiségi (milyen időkeretek között) is. Mindenképp a gyerekkel egyeztetve történjen a szabályozás. Világos szabályokra és azok következetes betartására, betartatására van szükség a számítógép-használatot illetően. Fontos az állandó figyelem: kísérjük nyomon, hogy gyermekünk komolyan veszi-e, érzi-e és tiszteletben tartja-e ezeket a szabályokat. Blöffölni, betarthatatlan szabályokat beígérni nem megoldás. Állapodjunk meg idői keretekben, vagy például abban, hogy mielőtt letölt valamit, megbeszéli velünk.
A teljes tiltás nem jó megoldás! Már csak azért sem, mert nem hozhatjuk olyan helyzetbe, hogy versenyhátrányba kerüljön (a mai iskola sokszor igényli a nethasználatot), vagy kilógjon a kortárscsoportjából, esetleg kinevessék, megszólják. Kerülendő a totális kontroll is: hagyjunk neki privát szférát, teret (ahogy a naplójába se nézünk bele).
Vannak gyermekvédő szülői szoftverek, ezeket viszont bátran használhatjuk. Ehhez viszont megfelelő tájékozottság kell, tehát szülőként nekünk is ismerni kell a lehetőségeket, és jártasnak kell lenni valamilyen módon az internetezésben, mobilhasználatban. Fontos, hogy a szülők mutassanak érdeklődést, nyitottságot az internet iránt, mintsem hogy elzárkózzanak. Fontos a tapasztalatcsere, osszuk meg véleményünket más szülőkkel, a pedagógussal is.
A szülői kontroll mellett természetesen a harmonikus családi élet, a közös programok segíthetnek elsősorban, valamint a folyamatos szülői figyelem. Ha a szülők figyelemmel kísérik a gyerek napi életét, időbeosztását, több alternatívát is mutatnak a hobbi lehetőségek közül, segítik a gyerekeket abban, hogy személyes társas kapcsolataik is legyenek, ne csak virtuális, hogy rendszeresen találkozzanak a barátaikkal, ha megfelelő netezési szabályokat alkalmaznak, akkor mederben tartható az internet használata, és nem kell tartani a függőség kialakulásától.
Ha ez sem működik: feltétlenül keresse szakember segítségét! Keressen fel nevelési tanácsadót, vagy szenvedélybetegséggel foglalkozó segítőhelyet, szakembert, szülői, hozzátartozói önsegítő csoportot!

Intézményes ellátás, terápia

Kizárólag internetfüggőkre szakosodott addiktológiai ellátás még nem létezik Magyarországon, de a „hagyományos” függőségek kezelése sok szempontból alkalmasnak bizonyul ebben az esetben is. Komoly problémát jelent viszont a betegségtudat gyakori hiánya.
A Kimberly Young által vezetett brit központban a netfüggőket fekvőbeteg-ellátásban kezelik. A nemzetközileg elismert Young-féle módszer az alkoholisták kezelésénél alkalmazott 12 lépés programot adaptálta a kóros internetezőkre. Az alkoholizmussal szemben azonban a felgyógyulás itt nem a teljes absztinencia, vagyis a betegnek nem kell végleg lemondania a világhálóról, hanem - az evészavarokban szenvedőkhöz hasonlóan - meg kell tanulnia moderálni a viselkedését. Sok országban működnek önsegítő csoportok is azoknak, akiket rabul ejt a világháló (Magyarországon is történt kezdeményezés erre, de aztán ez nem vezetett sikerre, van viszont egy közösségi oldal internetfüggőknek, 2012 óta).
Az addikció más formáinak kezelésében hatásos csoportterápiák itt is működnek. Emellett sokszor szükség lehet egyéni terápiára is. Sajátos megoldás az online terápia, érdekes módon működik! (Ez is azt jelzi, hogy az internettel nem mint eszközzel van probléma, hanem ha öncélúvá válik a használata.)
A leghatékonyabb a legalább féléves kognitív viselkedésterápia. A hagyományos leszoktatási módszerek mellett felszínre kell hozni, hogy a függő személy mit pótol az online részvétellel. Miután többféle netfüggés létezik, nem lehet egységes kezelési protokollt felállítani. Érdemes alaposan megfigyelni a tüneteket és feltenni a kérdést, hogy milyen kontextusba ágyazódik, milyen érzelmi állapotok köré rendeződik a problémás internethasználat. Van-e olyan alapbetegség a netfüggés hátterében, amelyet egyébként is kezelni kellene, például figyelemzavaros betegség, depresszió, vagy pedig ez kevésbé súlyos, és csak magát az internetfüggőséget kell kezelni különböző viselkedésterápiai módszerekkel, amelyek által az illető vissza tudja nyerni a kontrollt az internetezés fölött. Vannak egyenesen olyan programok is, amelyek bizonyos időben megszakítják az internetezést, mintegy „internetdetoxikálóként” működnek.