Az EMDR (Eye Movement Desensitization and Reprocessing – azaz szemmozgásokkal történő deszenzitizálás és újrafeldolgozás ) egy integratív pszichoterápiás megközelítés, amelyet a traumatikus élmények következtében kialakult problémák kezelésére dolgoztak ki. A WHO az EMDR-t ajánlja leghatékonyabb terápiaként a kognitív viselkedésterápia mellett, mind a gyermekek, mind a felnőttek pszichotrauma-terápiájában. Az EMDR továbbá nemcsak a klasszikus poszttraumatikus állapotokban, hanem majdnem minden pszichés probléma kezelésében segítséget tud nyújtani, amennyiben a problémák vagy tünetek hátterében traumatikus élmények állnak. Sikeresen lehet alkalmazni különböző érzelmi zavarok, szorongásos kórképek (fóbia, pánikzavar), személyiségzavarok, stresszkezelési nehézségek és a függőségek kezelésében is.

Az EMDR terápia abból indul ki, hogy a jelenben felbukkanó problémák korábbi tapasztalatokból erednek. Kiindulópontja az a – neurobiológiai kutatásokkal megalapozott elméleti – feltevés, hogy elménk, azaz információfeldolgozási rendszerünk az élményeket úgy dolgozza fel, hogy azokat az asszociációs hálózatok segítségével emlékezeti hálózatainkba, emlékeink rendszerébe beépíti. Ám az emocionálisan erősen megterhelő események az agy érzelmi egyensúlyát olyan mértékben megzavarnák, hogy ezek csak feldolgozatlan, töredékes módon lesznek az emlékezeti hálózatban jelen. Ezek az ún. diszfunkcionálisan elraktározott emlékek a hozzájuk tartozó gondolatokkal, érzelmekkel, érzékelésekkel (képek, hangok, szagok, ízek) és testi-fiziológiai reakciókkal együtt feldolgozatlan, „befagyott” állapotban tárolódnak az agyban, ezért ezeket, ha aktiválódnak, ugyanazon a módon észleljük és éljük meg, ahogy az eredetileg is történt. Ha tehát bizonyos, ezeket az élménytöredékeket előhívó jelenbeli hatások érik az ilyen személyt, akkor ezek a jelenbeli élmények ugyanazokat a megélési elemeket ugyanolyan félelmetes módon „mozdítják” be, mint ahogy annak idején.
A szemmozgások hatására – az alvás REM-fázisához hasonló folyamat eredményeként – a diszfunkcionálisan működő információs-emlékezeti hálózatokban található „befagyott” emlékek újra szabaddá, ezáltal feldolgozhatóvá válnak. A szemmozgások segítik azt az asszociatív folyamatot, amelynek hatására az agyban releváns, adaptív kapcsolatok alakulnak ki az élményelemek, emlékek, információk között – ezt a folyamatot értjük feldolgozás alatt.

Mivel a jelen problémáit múltbeli tapasztalatok okozzák, feldolgozásukhoz a terapeuta és a kliens először megkeresi a hozzájuk kapcsolódó múltbeli történéseket (ha lehet, mindig a legfontosabb, alapvető élménnyel kezdjük). Ezt követően a jelenben fennálló problémákat veszik sorra és dolgozza fel, majd szükség esetén kitérnek a jövővel kapcsolatos problémákra és félelmekre is.

A terápia úgy történik, hogy a traumatikus esemény felidézésével egy időben kétoldali (bilaterális) stimulációt kap a személy (a szemmozgások aktiválása ilyen stimuláció, de lehet másfajta, auditív vagy taktilis kétoldali intereket is alkalmazni). A stimuláció egészen odáig tart, amíg az emlék elveszíti negatív érzelmi töltését, felidézése már nem jelent megterhelést, a személy megnyugszik, megkönnyebbül, azaz a folyamat végén az emlék újraintegrálódik a személyes élettörténetbe.

Magyarországon néhány éve kezdődött az EMDR terápiás képzés. Magam nem vagyok kiképzett EMDR terapeuta, de tanácsadó szakpszichológusként alkalmazom az EMDR szemléletét, módszereit.
Képzett terapeutákat a Magyar EMDR Egyesület honlapján lehet találni.