Mindenki - akár a saját bőrén is - tapasztalhatja, hogy manapság az emberi konfliktusok területén kimagasló súllyal szerepelnek a kapcsolati zavarok. Ráadásul - és ez is az újabb kor jelensége - a bajba jutott családok nagyon magukra maradnak, hiszen ma már nem működnek azok a természetes segítő közösségek, amelyek évszázadokon keresztül támaszt nyújtottak az ilyen helyzetbe került embereknek. Az egyének elszigetelődnek, elidegenednek egymástól, nem számíthatnak a másik segítségére. Ilyen esetekben, éppen ezért fontos tudni, hogy létezik a családterápia, és igénybe lehet venni a segítségét. Ebben a terápiás formában sem a terapeuta „oldja” meg a család gondjait, de a szakember segíthet gyorsabban megérteni, átlátni a történéseket, megérteni a múltbeli hibákat és megkeresni a kapcsolat hatékonyabb működéséhez vezető utat.

A családterápiás szemlélet a problémák rendszerszintű kezelését jelenti: abból indul ki, hogy a problémák nagyobb része nem egyedi, hanem több embert, többnyire az egész családot érintő kérdés, így a változás sem csak egyéni szinten, hanem rendszerszinten zajlik, és így is kell történnie. Azaz: bárhol is, a rendszer bármelyik szintjén is történik változás, az az egész rendszerben - az egész családban - változást okoz. Reményeink szerint pozitív változást.

A családterápia - azon belül a párterápia - feladata nem az, hogy mindenáron megőrizze két ember párkapcsolatát, hanem a segítségnyújtás problémáik feltárásában, egymás jobb megértésében, megismerésében, szükség esetén egymás elengedésében, a kapcsolat megszakítása humánus, értelmes és békés útjának megtalálásában. Tudatosabban megérteni a kapcsolat érzelmi hiányosságait, és együtt keresni a megoldás lehetőségeit. Mivel a gyerekek a családban uralkodó feszültségek tünethordozói, az ő problémáik megoldásához is a szülők közötti légkör javítása, a család hatékonyabb működésének elősegítése a legfőbb segítség.