Internetfüggőség 2. rész: Közösségi oldalak előnyei és árnyoldalai

Az internet elterjedésével hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az online jelenlét a társas kapcsolatok hálózatára is befolyással van: könnyebbé teszi a kapcsolatok kiépítését. Ennek jelentőségét a magánszemélyeken túl különböző cégek, csoportok is gyorsan belátták, így indultak világhódító útjukra a hálózatépítő közösségi portálok. Ezek úgy működnek, hogy a felhasználó létrehoz egy személyes profilt, majd szabadon kapcsolódhat ismerőseihez, csoportokhoz, információkat, képeket oszthat meg, üzeneteket küldhet és eseményeket szervezhet. Mára az ilyen oldalak használata egyre inkább a feltételévé válik az információk megosztásának és a különböző társadalmi csoportok életében történő aktív részvételnek. Ugyanakkor számos előnyük mellett ezen oldalak használata is addiktívvá válhat. Ezt jelzi egy újkeletű kifejezés, a "Facebook depresszió", amely arra utal, hogy ha a fiatalok, főként a tinédzserek túl sok időt töltenek a közösségi oldalakon, a depresszió tipikus jelei kezdenek mutatkozni rajtuk: megváltoznak az alvási és étkezési szokásaik, hangulatuk ingadozni kezd, megváltozik a társaságuk, vagy teljesen elszigetelődnek.

Nézzük először az előnyöket.

Egyértelmű, hogy a közösségi oldalak révén könnyebbé, hatékonyabbá és gyorsabbá válik a kapcsolatfelvétel és az informálódás. Így bővülhetnek, színesedhetnek a szociális kapcsolatok, kielégülhet a csoportokhoz való tartozás természetes igénye. Lehetőség nyílik az önkifejezésre, a kreativitás megjelenésére, az énről alkotott benyomás formálására. A zárkózottabbak is megnyilvánulhatnak és kapcsolatokat teremthetnek. Ez segít az önismeret és az önérvényesítés fejlesztésében. Ha lehangoltak vagyunk vagy unatkozunk, magányosnak érezzük magunkat, remekül felhasználhatóak öngyógyításra: képesek csökkenteni a magányérzetet, baj esetén társas támogatást nyújtanak, és elűzik az unalmat. Hatékonyabbá teszik a segítő, szociális kezdeményezéseket azáltal, hogy a megosztások által lehetőséget nyújtanak eltűnt személyek keresésére, a bajbajutottak támogatására, ami növelheti a kollektív empátiát, érzékenységet mások problémái, szenvedése iránt.
A felsorolt előnyök kétségtelenül nagyon fontosak, átfogóak, ugyanakkor ez a cikk a függőségről szól, ezért az oldalak hátulütőivel, veszélyeivel sokkal részletesebben fogok foglalkozni. A következőkben e hátrányokat járom körül, különböző szempontok alapján csoportosítva.

Társas kapcsolatok

Igaz, hogy bővülnek a kapcsolatok, könnyebb a kommunikáció, de az így teremtett kapcsolatok csak bizonyos szinten nevezhetők kapcsolatoknak: jóval felületesebbek, ahogy a chatelés során a kommunikáció is felszínesebb, kevésbé mély, kevésbé őszinte. Hiszen a közösségi portálokon csak egy kifordított, hamis képet mutatunk magunkról. Sok jel utal arra is, hogy ez a hamis önbemutatás a személyiséget is megváltoztatja. Főként a fiatalok esetében, ahol az identitás kialakulása még nem szilárd, a külső befolyás, minta szerepe nagyon nagymértékű. Amikor felveszem az kapcsolatot, azaz a barátja leszek a barátom kétszer látott ismerősének, vagy a két napja futólag, felületesen megismert személynek, világos, hogy a barátság fogalma leértékelődik, hiszen ezek nem valódi barátságok.
Korábban a társas kapcsolatokra való nagyon erős, ösztönös igény rászorította az embereket arra, hogy keressék egymást személyesen, erre időt, energiát áldozzanak, kialakultak a találkozásoknak a kulturális mintái, rituáléi. Most ezek szétfoszlóban vannak, hiszen elvben ott a lehetőség, hogy bármikor ráírjunk a másikra. Ezáltal a kapcsolatok minősége, mélysége sérül. Érdekes, hogy mind a „hétköznapi” emberek, mind a kutatók érzik ezt az ambivalenciát, sőt több helyen meg is fogalmazódik a probléma, miszerint kapcsolataink elsekélyesednek, mégis összességében mintha egyfajta belenyugvással vennénk tudomásul. Pedig a közösségi portálok a kezdetekben a köré szerveződtek, hogy felleljük régen nem látott, más városba vagy országba költözött osztálytársainkat, barátainkat, egyfajta osztálytalálkozó-színezetet adva ezeknek a portáloknak. Ez mára azonban már tovatűnt, azáltal, hogy szinte versennyé vált a kapcsolatok számának bővítése.

Énkép, önbemutatás, személyiségfejlődés, érzelmi élet

Többek között Tari Annamária figyelmeztet arra, hogy milyen hatással vannak a közösségi oldalak az emberek énképére, önbemutatására, így közvetve a személyisége és érzelmi fejlődése alakulására. Arra hívja fel a figyelmet, hogy az ifjú korosztályra (Z generáció) rettentő énesség, énközpontúság, exhibicionizmus, nárcisztikus szemlélet kezd jellemzővé válni. A legelőnyösebb képeket teszik fel magukról, a legapróbb napi tevékenységeiket is megosztják egymással, nem igazán foglalkozva azzal, hogy érdekli-e ez a másikat vagy nem. Miután írásban kommunikálnak, nem kell azonnal, spontán reagálni, van idő valami vicceset, frappánsat kitalálni a kevésbé jó kommunikációs képességűeknek is. Az énközpontúsággal sérül a másokra való odafigyelés, érdeklődés, empátia képessége és igénye.
Ugyanakkor ez a felfújt ego gyakran csak kompenzatorikus, látszat-jellegű, mögötte nagyon is alacsony önbecsülés, önértékelés áll - ezt pedig nincs mód valóságos kapcsolatokban kipróbálni, felülírni, kijavítani. Ezért van az, hogy ha nincs elég like, vagy ha valamilyen megalázó beszólást, csúfolódást kap valaki (ráadásul ez nyilvános megszégyenítés, hiszen mindenki olvashatja!), hajlamos teljesen összeomlani. Azt, akit érint az online mobbing, azaz bántják, csúfolják a kommentekben a posztjai és a képei miatt, az nagyon nehezen élheti meg az offline tér olyan pillanatait is, amikor az osztályban, a közösségben a realitás keretei között kell mozognia. Ráadásul a valóságban nincs lehetősége kilépni a beszélgetésből, kikapcsolni a gépet, vagy letiltani valakit, mert nem szimpatizál vele.
Imidzs-építés és FOMO-jelenség
A közösségi portálokon való önbemutatásnak tehát van egyfajta torzító hatása. A felhasználók, főként a fiatalok, a valódinál idealisztikusabb képet festenek magukról, mintegy imidzset építenek. Pozitív érzelmeiket előszeretettel tudatják a világgal, negatív érzelmeikkel viszont tartózkodóbban bánnak. Ez a fajta tudatos vagy tudattalan motiváció felelős azért, hogy itt látszólag mindenki boldog, sikeres, szép, csupa érdekes dolog történik vele, és rengeteg ismerőse van.
A negatív érzelmekkel azonban a fiatalok egyedül maradnak, és nem is tanulják meg azokat megfelelően észlelni, kifejezni. Kialakulhat egy félelem is: az ún. FOMO-jelenség (fear of missing out) tulajdonképpen félelem a lemaradástól. Akiket kevesebben jelölnek vissza, vagy nem tudnak olyan képeket kitenni, mint a többiek, nem tudnak posztolni világraszóló dolgokat, kudarcot és félelmet élnek át amiatt, hogy ők kilógnak a sorból, lemaradnak. Miután ők többnyire amúgy is zárkózottabbak, erősödik a félelmük, így még inkább bezárnak.

Oversharing

Ezt a kifejezést arra használjuk, amikor valaki kritika nélkül megosztja életének minden momentumát az oldalon: fotósorozatokat közöl, posztokat ír, hangulatjelentéseket vagy bölcs idézeteket tesz közzé. Azon túlmenően, hogy a túlzott és felesleges információáradat a környezet tűrőképességét is próbára teszi, a túlzásba vitt megosztás kifejezett viselkedés- és személyiségtorzuláshoz vezethet. Tari Annamária az „érzelmi inkontinencia” kifejezést használja, utalva az érzelmek megtartásának zavarára. Az oversharing jelenség negatívan befolyásolja az egészséges énhatárok kialakításának képességét, feloldódik az önkontroll (a virtuális tér és az arctalanság, főként az anonimitás egyébként is kedvez ennek), megváltoznak az intimitás határai és fogalma. Így lényegében feldolgozás nélkül folyatjuk keresztül magunkon az érzelmeket, és megspóroljuk magunknak azt az időigényes és valóban frusztráló lélektani munkát, hogy először egyedül gondoljuk végig a történteket. Márpedig érett, konstruktív megoldások születéséhez ez nélkülözhetetlen. Ráadásul mivel a túl gyors megosztást nem előzi meg végiggondolás, mérlegelés, így kikerülhetnek túlzottan személyes információk is, amelyekkel bárki visszaélhet.

Negatív vagy veszélyes tartalmak

Az online közösségi oldalak célcsoportja a 16 éven felüliek korosztálya (nekik szólnak a reklámok és az egyéb tartalmak), ugyanakkor felmérések szerint a gyerekek már 9 éves korukban elkezdik használni. Így olyan információkkal is találkozhatnak, amelyek túlterhelőek számukra, amelyeket érzelmileg nem tudnak megfelelően feldolgozni, vagy túl nagy kísértést jelentenek számukra. És akkor még nem beszéltünk az internetes zaklatásoktól, amelyeket egy meggondolatlanul kitett fotó is elindíthat.
Generációk kapcsolata, szülő-gyerek kapcsolat
Az általános távolodás és személytelenedés mellett, amely a túlzott internethasználat általános következménye, további változás figyelhető meg a generációk kapcsolatában. Egyfajta fordított szocializáció jelenik meg, azáltal, hogy az internetes és mobilkommunikációs tudást a fiatalabbak birtokolják inkább és ők adják át az idősebbeknek, akik viszont e téren lemaradhatnak. Ez átrendezi a korábbi hagyományos tekintély – tisztelet – bizalom fogalmának megszokott tartalmát. Hogy ez mennyire hátrányként érvényesül, persze esete válogatja, mindenesetre egy negatív tendencia veszélye mindenképp fennáll.

Kommunikációs képességek

A közösségi oldalak használata egyértelműen az írásbeli kommunikáció javára billentette el a mérleget. Sokszor tetten érhető a fiatalok körében, hogy ugyanakkor a verbális kommunikáció nem megy. Nem tudnak egymással miről beszélgetni, hiszen elvben már minden lényegeset tudnak egymásról a közösségi portálról. Nem is tudnak hogyan beszélgetni, hiszen nincs módjuk megtanulni a kapcsolatfelvétel módjait, a társas érintkezés szabályait, az udvariassági formulákat, a bocsánatkérést, az érzelmi kifejezőeszközöket, a nonverbális technikákat. Ugyanakkor még az írásbeliség is egyszerűsödik, minőségileg romlik, a rengeteg rövidítéssel, a helyesírás elhanyagolásával, a vulgáris és agresszív kifejezések beépülésével, amik teljesen természetesnek számítanak. Speciális chates szóhasználat, szleng van elterjedőben. Sokan látják úgy az idősebb generációban, hogy megkérgesedik a fiatalok lelke – ez pedig már nemcsak a kommunikációra hat ki, hanem az érzelmi feldolgozási módokra, általában az érzelmi intelligenciára. (Hogy e kommunikációs romlások hogyan hatnak a gondolkodásukra, figyelmükre, kitartásukra, fókuszálási és koncentrálóképességükre, az egy másik cikk témája lehetne.)