A játékbaba szerepe

A játékbaba szerepe

A játékbaba mindig is a gyerekek egyik kedvenc játéka volt. A gyerek a babában saját magát látja, babázás közben feldolgozza megélt élményeit, kifejezi érzelmeit, különböző szerepviselkedéseket tanul és gyakorol. Fontos a baba érzelmi funkciója is, a gyerekek valóságos érzelmekkel ragaszkodnak a babáikhoz. Mindig van ezért egy-két kitüntetett, kedvenc baba, ezek „személye” idővel változik, de a hozzá fűződő érzelmek, ragaszkodás intenzitása nem.
A babák szerepe persze a gyermeki psziché fejlődésével változik. Csecsemő- és kisgyerekkorban inkább anya-pótlék, ún. átmeneti tárgy szerepét töltik be. Az átmeneti tárgyak (lehet puha párna, takaró, kendő vagy plüss is) hivatottak segíteni a leválást az anyáról. Ilyenkor fontos, hogy a baba puha legyen, hogy hozzá lehessen bújni, elég nagy legyen, hogy könnyedén meg tudják fogni őket, és elég könnyűek ahhoz, hogy hurcolni tudják magukkal. Fontos, hogy a baba arca kedves, kifejező legyen.
Az ovis korba lépő kislányok a babáikat már a szerepjátékok kellékeiként is használják. Ekkor már az élethűbb, jobban kidolgozott, kifejező arcú rongybabákat, hajas babákat kedvelik. A babával való játék során a gyerek a felnőttek világát utánozza, átéli vele a saját életének rendszeres napi rituáléit, tevékenységeit, szokásait. Játékosan megtanulja és gyakorolja a törődés, gondoskodás, felelősségvállalás, odafigyelés, empátia készségét is. Ahogy beszélget a babával, az serkenti a fantáziáját, fejleszti a szókincsét, kifejezőkészségét. Ezáltal fejlődik a személyisége és a szociális készségei is, a baba öltöztetésével pedig a kézügyessége, a finommotorikus készségei is Ezzel együtt persze megmarad a baba lelki társ és alvótárs-funkciója is, amelynek révén a baba vigaszt és társaságot nyújt, megnyugtat, segít feldolgozni és oldani a feszültséget.

Milyen legyen a baba?

Szerintem minél egyszerűbb, annál jobb. Ugyanaz az elv vonatkozik a babákra is, mint az olvasás/meseolvasás vs. tévézés/filmnézés/számítógépes játékok kérdéskörben. Minél inkább kidolgozott egy inger, túltechnikázott egy élmény, annál kevesebb a lehetősége a gyereknek arra, hogy a saját fantáziáját használja. Ha készen kapja, akkor a fantázia és a kreativitás lehetősége eltűnik. Ez vonatkozik az ún. interaktív babákra is, amelyek sírnak, beszélnek, énekelnek, pisilnek, stb. (Én olyan babáról is olvastam, amelyik szoptat!)
A baba arca legyen éppen csak annyira kifejező, hogy a gyerek saját maga képzelhesse bele a baba érzelmeit, hangulatát, attól függően, hogy milyen helyzeteket, érzelmeket, hangulatokat játszik el. Sokszor tapasztalható, hogy nagy nehezen kikönyörgött, gyönyörű, profi módon kidolgozott, mindentudó, méregdrága babákra a gyerek hamar ráunnak, és a szekrény mélyén kötnek ki. Legyen a baba egyszerűbb, viszont kedves arcú, jó érzést keltő. Egyébként általános szabályként a legjobb a gyerekre bízni a babaválasztást: vegyük meg azt, amelyik első ránézésre megtetszik neki, az biztos nem fog a szekrény mélyén kikötni.

A fiúk és a babázás

A férfi és a női szerepviselkedések alapjai a génjeinkbe vannak kódolva, ugyanakkor számos környezeti hatás, elsősorban a családi-közösségi minták, a testvérek léte és a testvérek közötti szerepfelosztás is formálják ezeket. Megfigyelések szerint már az első életévtől kezdve megfigyelhető a nemi szerepeknek megfelelő játékpreferencia, még akkor is, ha a gyerekek nem látnak külső mintát a játéktevékenységre. A kisfiúk inkább ösztönösen a “lányos”, a kislányok pedig inkább a “fiús” játékokhoz vonzódnak. Óvodás kortól, a szerepjátékok időszakától kezdve azonban bonyolódik a helyzet. A gyerekek ekkortól játékaikban különböző szerepeket próbálgatnak, utánozzák a felnőttek tevékenységeit, kommunikációját, szófordulatait. Ebben az életkorban teljesen természetes a különféle szerepek cserélgetése és kipróbálása. A játék során már nem határolódik el olyan élesen a fiús és a lányos tevékenység, fiú és lány is eljátszhat doktor bácsit/nénit, közértest, buszvezetőt. A lányok is kipróbálják a fára mászást, a labdajátékokat, az autózást, sofőrködést, szerelést, de a fiúk is játszanak papás-mamást, ringatnak vagy öltöztetnek babát, plüssállatot. (Annál is inkább, mert mai társadalmunkban már annyira nem különülnek el hagyományos nemi szerepek, a sztereotíp nemi viselkedések: apa is besegít otthon a házimunkába, anya is ügyeskedhet otthon valamilyen elromlott háztartási eszköz megjavításában.) Ezek a játéktevékenységek nagyon fontosak a személyiségfejlődés és a szocializáció szempontjából, ezért a gyereket hagyni kell szabadon játszani, szabadon megválogatni a játékaikat. Nagy hiba lenne ebbe beavatkozni, „jobb belátásra bírni” a túl fiúsnak vagy túl lányosnak ítélt gyereket, vagy bizonyos játékokat megtiltani. A lányok focizás közben pl. sportszerűséget és csapatszellemet tanulnak, a fiúk pedig a babázás által a felelősségtudatot és az érzelmek kifejezését, megélését sajátítják el. Idővel a gyerekek – általában - önkéntelenül is az azonos nemű mintát kezdik el majd követni.

Érdekes, hogy ha egy fiú lányos játékot játszik, arra általában a közvélemény sokkal negatívabban reagál, mint ha egy lány játszik fiús játékokat. Főleg az apák hajlamosak jobban szívükre venni, ha kisfiuk babázik. Tudni kell, hogy a nemi szerepek csak később, kisiskolás korban szilárdulnak meg és különülnek el élesen. Egyébként is, a nemi szerep egészen más, mint a szexuális orientáció, amely csak serdülőkorban szilárdul meg, abból tehát, hogy az óvodás gyerek milyen jellegű játékokat szeret, vagy milyen ruhát visel szívesen, nem lehet a későbbi homoszexualitásra következtetni.
Vagy pl. hova tegyük például azokat a lányokat, akik sosem babáznak? Alapvetően az, hogy mivel szeret játszani a gyermek, nemcsak egyszerűen a nemétől, de személyiségvonásaitól, adottságaitól, és a számos környezeti hatástól is függ. Vannak olyan gyerekek, akik inkább gondoskodó beállítottságúak, ők azok, akik “gondoskodó” típusú játékokat szeretnek játszani. Ide tartozik a babázás és bizonyos szerepjátékok. Más gyerekeket inkább a világ működése érdekel, azaz a tárgyak, szerkezetek, műszaki-technikai dolgok. Ők inkább járművekkel, autókkal, traktorokkal, építőkockákkal, konstruktív játékokkal szeretnek játszani. A lányok többnyire gondoskodó beállítottságúak, de közöttük is vannak olyanok, akik kevésbé, míg a fiú között is vannak gondoskodóbbak is. Ha egy fiúnak lánytestvérei vannak, többet babázhat, egy lány pedig, fiútestvérei mintájára, többet autózik, építőzik. Ugyanígy meghatározó a látott szülői minta, vagy a család alapbeállítódása, légköre is.